A legnagyobb probléma az volt, hogy a DOS nem tudta kezelni a 286-os processzor által már felkínált 1MB feletti memóriát. A két cég azzal az eltökélt szándékkal kezdett bele az OS/2 kifejlesztésébe, hogy megoldják a memóriakihasználás problémáját. Ugyanakkor meg akarták őrizni a régebbi DOS programokkal való kompatibilitást is. Ez jelentette a legnagyobb kihívást. A helyzet az volt ugyanis, hogy a 286-os processzor csak akkor tudta kezelni az 1MB feletti memóriát, ha speciális, ún. védett (protected) üzemmódban müködött. A DOS programok ugyanakkor a processzor másik, ún. valós (real) módját használták. A 286-os processzor védett módból sajnos nem tudott visszakapcsolni valós módba és ez szinte lehetetlenné tette mindkét cél egyidejü megvalósítását.
A 386-os Intel processzor megjelenése sokat könnyített a programozók gondjain. Támogatta a valós és védett mód közötti váltogatást, ugyanakkor lehetővé tette még több memória használatát. A kérdés adott volt: Melyik processzort támogassa az új operációs rendszerü Az akkori IBM PC-k nagy része a 286-os, illetve a még régebbi 8086-os processzorokkal készült, ezért az IBM a 286-ost választotta. Azt hitték ugyanis, hogy a 386-os nem fog még jó néhány évig széles körben elterjedni. Hiba volt. Az akkor még igen kis cég, a Compaq kirukkolt egy igen olcsó 386-os géppel, ami néhány hónap alatt bebizonyította az IBM döntés megalapozatlanságát. A 286-os processzorok rövidesen elavultak, sokkal hamarabb, mint ahogyan azt az IBM szerette volna.
A Microsoft időközben megunta az új operációs rendszer körüli huzavonát és kirukkolt a Windows egyik korai változatával. Ez majdnem a végét is jelentette az OS/2 projektnek. Tovább rontotta a helyzetet, hogy az USA kormányának egyik döntése nyomán felszöktek a memória árak. Mivel az OS/2 akkori verziói minimum 2-4MB memóriát igényeltek, a felhasználók inkább a sokkal kevesebbel is megelégedő Windows-t választották.
Ilyen nehéz körülmények között "született meg" az OS/2 1.0 1987 december 8-án, majdnem három teljes évvel azután, hogy a projekt elkezdődött. Habár az IBM tervei között szerepelt az igen sikeres - grafikus felhasználói felülettel is rendelkező - Apple computerek "túlszárnyalása", az első OS/2 verziónak csak szöveges felhasználói felülete volt. A grafika csak a következő, 1988. októberében kiadott 1.1-es verzióban jelent meg. Valószínüleg nem okozott nagy meglepetést, hogy az 1.1 "igen erősen" a Windows-ra hasonlított. A Microsoft által készített verzióban már a Boot Manager is megjelent.
A korai eladások igen kiábrándítóak voltak. Ebben több tényező is közrejátszott. Sok felhasználó pl. azt hitte, hogy az IBM operációs rendszeréhez az IBM hardverét is meg kell vennie, ezért inkább a DOS/Windows-t és a klón gépeket választotta. Az OS/2 1.1 nem volt képes megfelelően kihasználni az új 386-os processzor által nyújtott lehetőségeket. Ez különösen nagy szálka volt a Microsoft szemében, mivel ők már kezdettől fogva (jogosan) a 386-os processzorra szerettek volna összpontosítani. A DOS kompatibilitás az ígéretek ellenére nagyon alacsony fokú volt; az OS/2 1.1 nem is tudott egy időben egynél több DOS programot futtatni. A grafikus felhasználói felület gyatra volt és sokkal nehezebb volt használni mint pl. a MacOS felületét. Bár az 1989-ben kibocsátott OS/2 1.2 a problémák nagy részét megoldotta és új, a mai napig jelenlévő újításokat hozott (HPFS, REXX az IBM verziójában), mindkét cég előtt világossá vált, hogy az OS/2-t teljesen újra kell írni, ha ki akarják használni a 386-os lapkát. Az utolsó, a 286-os processzorral még megelégedő verzió az 1.3-as. Az egyedüli lényeges újítás a beépített Adobe Type Manager (ATM) volt. Egyben ez volt az utolsó közös IBM-Microsoft "produkció" is, bár ezt akkoriban még senki sem tudhatta.
Ilyen előzmények után fogtak hozzá az új 2.0-ás verzió írásához. Az IBM eleinte még tagadta, hogy az OS/2 fejlesztése tovább folytatódna. Később már viszont egy OS/2 3.0-áról kezdtek el híreket kiszivárogtatni, amelyik a pletykák szerint nem csak az Intel, hanem más processzoron is futott volna. Valószínüleg az IBM ellentmondásos viselkedése is hozzájárult, hogy a Microsoft ezek után szinte teljesen elfordult az OS/2-től és a Windows új, 3.0-ás változatát kezdte el gőzerővel fejleszteni. A tervek szerint az új Windows a DOS programok egyidejü futtatását is lehetővé tette volna és ez olyan szolgáltatás volt, amelyet még az akkoriban forgalmazott OS/2 1.2 sem tudott.
A Windows 3.0-át 1990. május 21-én mutatták be. Hatalmas siker volt. Néhány hónap alatt több fogyott belőle, mint az OS/2 összes addigi változatából együttvéve. Sokan nem is tudják, hogy eredetileg azzal a céllal indult be a Windows projekt, hogy megkedveltessék a PC felhasználókkal a grafikus felületet és ezzel is elősegítsék az átállást az OS/2 operációs rendszerre. A siker láttán azonban nagyot fordult a kocka. 1991-ben a Microsoft hivatalosan is bejelentette, hogy felhagy az OS/2 fejlesztésével és teljes erejével a Windows következő, 3.1-es verziójára koncentrál. A fejlesztők is hamarosan felfedezték a Windows-t és úgy tünt, hogy az OS/2-nek végleg bealkonyult.
Nagy meglepetésre 1992. tavaszán az IBM mégis "kirukkolt" az immár teljesen átdolgozott OS/2 2.0-val. A legszembetünőbb változás az új objektumorientált felhasználói felület, a Workplace Shell (WPS) megjelenése volt. A DOS és Windows programok támogatása drámaian javult. Legalább 368-os processzort igényelt és támogatta a 16MB feletti RAM memória használatát is. A rendszert nemcsak elsődleges, hanem logikai partícióra is lehetett már telepíteni. Az architektúra 32 bites lett, így korának egyik legkorszerübb PC-s operációs rendszere volt. Az OS/2 2.0 a Windows-ból és MacOS-ből is ismert alkalmazásközpontú (cooperative) többfeladatossággal ellentétben a sokkal hatékonyabb, ún. rendszerközpontú (preemptive) többfeladatosságon alapult. Emiatt jelentősen megnövekedett a rendszer stabilitása, bár az új programokra jellemző gyermekbetegségek itt sem maradtak el és gyakran megkeserítették a felhasználók életét. Az alapos "tisztogatás" ellenére az OS/2 1.x-es verzióira írt programok továbbra is futtathatók maradtak és azok is a mai napig.
Alig egy évvel később (1993. május) adták ki az OS/2 2.1-et, amelyet sokan a 2.0 javított verziójának tartottak. Ez azonban nem így volt, mivel a régi 16 bites grafikus alrendszert teljesen kicserélték, immáron 32 bites megfelelőjére. Ez azért is lényeges, mert így a rendszer (a fájlrendszer és egyes eszközvezérlők kivételével) teljesen 32 bites lett. A 2.0-ából örökölt Windows 3.0 támogatást az időközben megjelent Windows 3.1 szintjére emelték. Már ekkor beépítették a napjainkban oly népszerü multimédia támogatást.
A 2.1 óta két fajta OS/2 létezik. Az egyik tartalmazza a Windows kompatibilitáshoz szükséges Windows 3.1 kódot (WIN-OS/2), míg a másik egy már telepített Microsoft Windows 3.1-et (a Warp óta a 3.11-et is) integrál a rendszerbe. Mivel az IBM licencdíjat fizet a Microsoftnak minden egyes Windows-zal eladott OS/2-ért, a vásárlóknak is jóval többért árulják ezeket a példányokat.
Az OS/2 fejlesztése alatt természetesen a Microsoft sem tétlenkedett. Igaz, hogy a tervezetthez képest egy éves késéssel, de kibocsátották a Windows NT-t (NT=New Technology). Mivel az NT hardverigénye az akkori viszonyokhoz képest igen nagy volt, az új operációs rendszer fogadtatása korszerüsége ellenére meglehetősen "hüvösre" sikeredett. Az OS/2-t viszont elkezdték a felhasználók újra "felfedezni". A 2.1 stabilitása igen jó volt és 8MB memóriával (a minimum 6MB volt) már türhetően müködött. Az NT-nek ugyanehhez 16MB-ra volt szüksége. Az OS/2 eladások lassú élénkülése megnyugtathatta az IBM-et, hogy jó úton járnak. A 2.1 megjelenése után kb. fél évvel kiadtak egy frissítést, amely a 2.1-re való telepítés után az OS/2 újabb, 2.11-es verzióját produkálta. Az NT egyes pontokon meglévő technikai előnyét csökkentette a több processzor párhuzamos használatára is felkészített OS/2 2.1 SMP.
Az eladások igazi élénkülését azonban csak az 1994. októberében bejelentett OS/2 Warp 3.0 hozta meg. Nem is csoda. A Windows 3.1/3.11-gyel szemben már régóta meglévő technikai fölény mellett a Warp rengeteg újdonsággal lepte meg a felhasználókat. A grafikus felület megújult, s a gyakran használt programok indítására bevezették a Gyorsindítót (LaunchPad). A minimális memóriaigény 4MB-ra csökkent. A szinte mindig problémának számító OS/2 eszközvezérlő-hiány enyhítésére az operációs rendszerhez mellékelték a leggyakrabban használt kártyákhoz szükséges vezérlőprogramokat. Az átlagfelhasználó igényeit kielégítő ajándékprogramokkal (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, Internet elérés stb.) "kedveskedett" a Warp minden példányához mellékelt BonusPak. A siker talán még az IBM várakozásait is felülmúlta. Néhány hónap alatt megduplázták az addig eladott OS/2 példányok számát és manapság 13-15 millióra teszik az összevont OS/2 2.1 - Warp eladási számot. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy az OS/2 "tábor" jelenleg kb. ugyanolyan nagy lehet, mint a MacOS-é.
A későbbiekben az IBM elkészítette a Warp hálózati programokkal igen gazdagon felszerelt változatát, a Warp Connectet. 1995. szeptemberében jelent meg az első magyar nyelvre fordított OS/2 a Telelogic Kft. közremüködésével. Ezt követte ez év tavaszán a magyar Warp Connect. A Warp "család" kiteljesedését a Warp Server hozta meg, amely az IBM Lan Server 5.0 és az OS/2 Warp 3.0 "összeházasításának" az eredménye.
A következő OS/2 verzió, a Warp 4 (Merlin) 1996 szeptemberében jelent meg. A felhasználói felület újabb "szépítésen" és funkcióbővítésen ment át. Hogy az IBM mennyire nem tekinti elvetélt ötletnek az OS/2-t az is mutatja, hogy beépítették az operációs rendszerbe a jelenleg kuriózumnak számító beszédfelismerési technológiát (Voice Type) és a rohamléptekkel népszerüsödő Java nyelv, valamint az OpenGL és OpenDoc technológiák támogatását is.
Az OS/2-es legújabb tagja a WorkSpace On-Demand (WOD) (Azóta megjelent az OS/2 Warp 4.0), amely 1997 novemberében jelent meg. A WOD az IBM hagyományos client/server technológiáját hivatott felváltani. A WOD tulajdonképpen egy OS/2-n alapuló kiszolgáló és ügyféloldali komponensből áll, s támogatja a DOS, Windows, OS/2 és JAVA alkalmazások futtatását. A beépített terminálemulátor programok (3270, 5270) segítségével megoldott az IBM nagygépeken futó programok használata is, és a Citrix WinFrame kiszolgálón való telepítésével lehetőség nyílik a 32 bites Windows alkalmazások futtatására is. A rendszer központi (kiszolgálóoldali) menedzselése nagyban csökkenti a karbantartási költségeket, ezért a WOD-dal az IBM elsősorban a vállalati szférát célozza meg.
OS/2 1.1: Ebben a verzióban már megjelent a grafikus felhasználói felület (GUI), melyet Presentation Managernek (PM) neveznek. A Microsoft OEM verziójaban a dual-boot funkció is megtalálható volt.
OS/2 1.2: A legjelentősebb újítás a High Performance File System (HPFS) beépítése volt. Az IBM bővített verziójában bevezette az OS/2 script nyelvét, a REXX-et.
OS/2 1.3: A legutolsó verzió, amelyik megelégedett 80286-os processzorral. Beépített Adobe Type Manager-e (ATM) volt. Ez volt egyben az utolsó közös IBM-Microsoft verzió.
OS/2 2.0: Az OS/2 család e tagjában nagyon sok újítást vezettek be. Minimum 80386SX processzort igényelt. Megjelent az objektum orientált Workplace Shell (WPS) és a több operációs rendszer indítására szolgáló Boot Manager. Tökéletesítették a DOS és Windows kompatibilitást, valamint lehetőség nyílt 32-bites programok futtatására is. Átlépték a 16MB-os fizikai RAM határt is. A sok változtatás ellenére az 1.3-as verzióra írt programok továbbra is futtathatók maradtak.
OS/2 2.1: A legfontosabb újítás a Windows 3.1 kompatibilitás és a multimédia funkciók megjelenése volt. A támogatott hardver kör jelentősen bővült az új eszközmeghajtók (device driverek) beépítése révén.
OS/2 2.11: Ez a 2.1-es verzió frissített kiadása. Meglévő 2.1-es verzióból 2.11-et kaphatunk egy ServicePak (06200, 06300) telepítésével.
OS/2 Warp 3.0: A Warp 3 az OS/2 család mai napig
igen népszerü verziója. Lényeges újítás a gyorsindító (LaunchPad) valamint az
ajándékként mellékelt BonusPak programcsomag volt. Ez utóbbi többek között
tartalmazott egy Internet Access Kit (IAK) nevü programot is, mely a magán
felhasználók számára kínált közvetlen Internet hozzáférést a beépített SLIP vagy
PPP protokolok felhasználásával. A korábbi Warp példányokból még hiányzott a
PPP, azonban ez a program ingyen letölthető
az IBM ftp site-járól. Az operációs rendszer RAM igénye is csökkent. Míg a 2.0
és 2.1 verziók telepítéséhez minimum 6MB RAM-ra volt szükség, addig a Warp 3
megelégedett 4MB-tal is. A megfelelő
müködési sebességhez azonban ajánlatos volt 8-16MB RAM használata. Az OS/2 Warp
3 installációja kb. 35-50MB diszkhelyet igényelt a választott konfigurációtól
függően. A multimédia funkciók installálása
további 10MB-ba került. A támogatott hardver kör tovább bővült.
A 2.1, 2.11 és
3.0-ás verziókból kétfajta változat lézett. Az egyik tartalmazta a beépített
Windows kódot (Win-OS/2, full package, kék doboz), míg a másik (OS/2 for
Windows, piros doboz) egy már a gépen előzőleg
installált Windows-t használt a Windows programok futtatására. Az IBM a mai
napig licenc díjat fizet a full pack-ben felhasznált Windows kódért a
Microsoftnak, ezért a Windows nélküli változat lényegesen olcsóbb volt.
A hálózatban lévő PC-kre
fejlesztették ki a Warp Connectet, amely a beépített TCP/IP 3.0, Netware stb.
hálózati programjai révén szinte minden környezetben megállta a helyét.
1995 szeptemberében kiadták a Warp 3 magyar nyelvü változatát,
amely az IBM magyarországi partnerének, a Telelogic cégnek a közremüködésével
készült. A magyar változatból csak beépített Windows-os változat volt. 1996
tavaszán elkészült a Warp Connect fordítása is.
Az OS/2
Warp 3 család legutolsó tagja volt a Warp Szerver, amely az OS/2 Warp 3-at és az
IBM Lan Szerver 5.0-át egyesítette egy rendszerben.
OS/2 Warp 4.0 (Merlin): A Warp 4 a jelenlegi
legújabb OS/2 verzió, mely 1996 szeptember 25-én jelent meg. A Warp Connect
alapjaira épült rendszer nagyon sok újítást hozott, azonban hardverigénye is
jócskán megnőtt. A kód optimalizációja miatt
minimum 486-os processzort igényel. A minimális RAM igény 8MB, azonban 16MB
memória és 90MHz-es Pentium processzor ajánlott, főleg azoknak, akik a beépített, hanggal való
vezérlési illetve diktálási funkciót akarják használni. Ez utóbbi szolgáltatás
egyelőre hat nyelven érhető el, melyek az angol, amerikai angol, francia,
német, spanyol és olasz. A telepítéshez szükséges hely is jócskán megnövekedett
(100-300MB), ez azonban nagyrészt a kibővített funkcionalitásnak (pl. JAVA illetve
OpenDOC támogatásnak) is köszönhető.
Lényeges újítás még a Warp 3-as FixPak 17-ben bevezetett SIQ fix beépítése,
valamint a Win32s támogatás 1.25-ös szintre emelése.
Többszálú programfuttatás (Multithreading):
Megfelelően megírt
programok képesek szálak (thread) háttérben való indítására és futtatására. A
szálak az eredeti programmal azonos címtérben futnak ezért müködésük gyorsabb,
mintha az elvégzendő feladatokat különálló
programok végeznék. Egy jól megírt többszálú programban a sok időt igénylő
feladatokat háttérben futó szálak végzik és egy szál állandóan a felhasználó
rendelkezésére áll. Így a felhasználó azt fogja érzekelni, hogy a futtatott
program állandóan reagál a parancsokra, mivel lecsökken a várakozási idő.
Növelt konfigurálhatóság:
A
futtatott DOS/Windows programok egymástól teljesen független beállításokkal
rendelkeznek. Ha változtatni kell valamelyik paraméteren, nem kell az egész
gépet újraindítani, csupán csak az aktuális DOS/Windows szekciót.
Védelmi eljárások (Crash Protection):
Az OS/2 alatt futtatott programok egymástól teljesen elszigetelve
(védett módban) müködnek. Ha az egyik program "elszáll", akkor a többi program
futását ez nem befolyásolja.
Korszerü fájlrendszer:
Az
évekkel ezelőtt a floppy lemezekre
kifejlesztett FAT fájlrendszer napjainkra elavult, s ez különösen a nagyobb
(500MB feletti) partíciók esetében jelentkezik. Az OS/2 telepítésekor a FAT
mellett választhatjuk a jóval korszerübb HPFS (High Performance File System)
fájlrendszert is, amely helytakarékos, gyorsabb mint a FAT és gyakorlatilag nem
fregmentálódik.
Integrált hálózati programok:
A
Connectbe és a Warp 4-be beépítették mindazon programokat, amelyek ahhoz
kellenek, hogy szinte bármilyen hálózati környezetben müködőképesek legyenek.
Hangvezérlés és diktálás:
A
Warp 4-be beépített program (Voice Type) segítségével lehetőség van arra, hogy a számítógépet mikrofonba
mondott (angol, francia, német, spanyol illetve olasz nyelvü) parancsokkal
irányítsuk, illetve gépelés helyett diktálva készítsünk szövegállományokat.
Ehhez egy közepes teljesítményü PC-re (Pentium 90MHz, 16MB RAM) és egy
közönséges hangkártyára van szükség.
Integrált JAVA támogatás:
Ugyancsak a Warp 4-ben található meg a beépített JAVA támogatás (1.0.2).
A Warp 3-as JAVA-motor és a Warp 4-es motor frissítései (1.1.4) ingyenesen
letölthetők az IBM WWW site-járól.
Az operációs rendszer felépítése:
Minimális hardware igénye:
Bármilyen ISA (AT) buszos, EISA, VESA LocalBus, PCI, vagy mikrocsatornás
PC alkalmas a Warp 3 futtatásra, ha rendelkezik legalább 386SX processzorral, 4
MB (6-8 MB ajánlott) RAM-mal, 80 MB-os merevlemezzel (melyen 20-70 MB szabad
hely van, az installálni kívánt funkcióktól függően). Támogatott video adapterek: VGA, SuperVGA,
8514/A, XGA, megfelelő monitorral (VGA vagy
annál jobb ajánlott). Másodlagos monitorhoz szóba jöhet még CGA vagy EGA adapter
is. Szükség van továbbá egy "high density" 3.5-es floppy meghajtóra és egy
CD-ROM-ra is, hogy az alap Warp CD-s verzióját, a Warp Connectet vagy a Warp
4-et telepíthessük. Egér nem szükséges, de szintén ajánlott. Ha OS/2 hálózati
programokat (IAK, TCP/IP) is akarunk telepíteni, akkor a fent említettnél több
RAM-ra és merevlemez helyre is szükségünk lesz.
A Warp 4 futtatása már komolyabb hardvert igényel. Minimum
486-os processzor, 100-300MB diszkhely és 12MB RAM szükséges. A hangvezérlési
funkció használóinak legalább 75MHz-es Pentium processzorra és 16MB RAM-ra lesz
szükségük. Aki diktálni is akar, annak 90MHz-es Pentium és 24MB RAM
javallott.
További HTML oldalak:
OS/2 információk angolul: OS/2 WWW Home
Page
OS/2 információk magyarul: Sote-Xenia
Az oldalt készítette:
Gergely Csilla
Velkei Dóra
Réti János László
1999. május