Oralátogatás (informatika/számítástechnika)


idôpont: 2002. április 7, hétfô
helyszín: Budapest, 9.kerület - Szily Kálmán Kéttannyelvû Mûszaki Szakközépiskola (* lehet, hogy nem ez a pontos név *)
 

Elsô tanóra

(10. osztály, az évfolyam elgtehetségesebbnek tartott osztálya, 25 fô * téma: maximumkiválasztásos rendezés)

Az óra menete
Alapprobléma ismertetése (Gyerekek, tudtok adni néhány eltérô hosszúságú tollat...?)
Megoldási változatok kérése (Hogyan lehetne növekvô sorrendbe rakni?)
Megoldási algoritmus mûködési elvének ismertetése (felírása a táblára)
Megoldási algoritmus leírása folyamatábrával (lépésenként: kérdés(mi a következô lépés?), eredmény felírása a táblára)
Felhasználás, gyakorlati alkalmazások
Összehasonlítás más algoritmussal

Módszertani elemzés vázlata
Az óra vezetése alapvetôen frontális elemekre támaszkodott:
- nem volt csoportmunka
- nem volt differenciált oktatás, az egyéni különbségek a szorgalommal arányosak voltak
(Ki tud erre egy jó megoldást...?)
- a diákok a helyükön maradtak és - amennyiben erre sor került - mondhatták észervételüket
(Az óra vezetésének nem volt olyan része, amikor a vezérlés ne a tanárnál lett volna)

Ezen kívül azonban más módszertani elemek is felhasználásra kerültek
- ezen belül legtöbbször a kérdve-kifejtés
(Az algortimus esetében: Mi az elsô lépés? Mi a következô...? Kell-e még valamit tenni...?)
- és az ötletroham (brainstorming)
(Kinek milyen ötlete van e feladat megoldásához? Tanultatok-e valami hasonlót? Milyen eltérések vannak más algoritmustól?)

Elemzés
Az óra elsôsorban elméleti jellegû volt (a diákoknak ebbôl a tantárgyból van külön gyakorlatuk),
így szinte biztosnak lehetett venni a frontális elemek túlsúlyát. Ennek hátrányait érzékelni is lehetett az órán, ugyanis voltak, akik beszélgettek vagy egyéb módon foglalták le magukat (kb. 30%), illetve olyan is volt aki az óra többségét nem ébren töltötte (5%) -  a folyamatosan aktívak aránya 15-25% közt mozgott, a néha aktívakkal együtt sem lépte túl a 25%-ot. A frontális tevékenységeken túl elônyös volt más módszerek alkalmazása (brainstorming, kérdve-kifejtés), ezáltal ugyanis néha azok is figyeltek, akik egyébként kevésbé.
 

Második óra

(13. osztály - szakmai év, egy kevésbé tehetésgesnek tartott osztály, 12 fô * téma: Javascript programozási nyelv alapok 2.)

Az óra menete
A korábbi óra anyagának ismétlése (Aki nem volt múlt órán az pótolja be azt a négy sort, amit írtunk...!)
Az új tananyag ismertetése (Irassunk ki valamit)
Az új ismeret alkalmazásának ellenôrzése (körbemenvén, sikerült-e megépelni, mûködik-e?)
Egy-két újabb lehetôség ismertetése (kiiiratási paraméterek megadása)

Módszertani elemzés vázlata
Az óra vezetése szinte kizárólag frontális elemekre támaszkodott:
- nem volt csoportmunka
- nem volt differenciált oktatás, és a gyakorlati tevékenységgel szemben nem került sor a diákok korábbi simereteinek felhasználására
- kétfajta része volt az órának: 1.) tanár elmond valamit, felírja a táblára 2.) a diákok gépelnek illetve setleg szólnak, ha valami bajuk van.

Elemzés
Érdekes, hogy a gyakorlati (géptermi) óra jellegétôl eltérôen nem került sor alternatív módszertani elemek használatára (például csoportmunka), diffeeenciélt oktatás (annak ellenére, hogy mindenkinek jutott gép) pedig semmilyen módon nem volt.
A diákok érdelôdése nagyjából arányos volt a tanárnak a diákokhoz való viszonyával (valamivel jobb, de nem sokkal). A leadható tananyag formáját ugyanis nagyjából meghatározta az, hogy ezen osztály a 13. évben volt, és szakmai papír szeretne kapni év végén, tudásuk azonban - a tanár és a korábbi dolgozatatik szerint - nem túl magas.
Az önálló csoportmunka érdekes módon kialakult, ez azonban inkább az osztály össztejesítményének javulása érdekében történt. (Gyere ide, szerinted nálam az miért nem mûködik...?) A tanár gyakorlatilag nem foglalkozott evvel. Valószínüleg jelentôs javulást lehett volna elérni, ha a diákok korábbi tudásának, illetve elképezléseiknek felhasználásával történt volna az anyag kidolgozása, és a leadása is. (Nem derült az órából ki, miért pont ezt anyagot adja le a tanár: ezt kell? A diákok ezt szeretnék? Ezt lehet érdekesen leadni?)
 

Összesítés

Elôny, hogy a a kapcsolat mindkét esetben közvetlen volt, a formaságokat igyekezett a tanár mindkét esetben minimalizálni (például egy diák nem akkor beszélhet, ha jelentkezik és felszólítják, hanem ha éppen más nem beszél).
Nagy hiba viszont, hogy érzôdik a tanáron - óra közben -, mi a véleménye a diákokról, az adott csoportról (a tanítási stílus ennek függvényében változik). Ez ugyanis könnyen önbeteljesítô jóslattá válhat, ami feltehetôen kihat a diákok teljesítményére is.
Az elméleti részek gyakorlati hasznosítási lehetôségei sajnos nem kaptak nagyobb hangsúlyt - példáu egy szakmai felsôfokú végzettséget maga elé tûzô csoport esetében például olyan programozói tudás elmélyítése, amely késôbb felhasználható lesz az illetô munkája során.

Nagy hátrány, hogy egy, az informatikai iskolák között nem az élvonalban tartozó, a szalmai versenyekre bevallottan nem készülô iskola esetében a differenciált oktatás, és a hátránoysabb helyzetûek elzárkóztatása nem kap (nagyobb) hangsúlyt. Bár az iskolán érzôdik a "boldogulásra és nem a versenyre nevelünk" hozzáállás, a megfigyelt órákon eezt azonban nem sikerült hasonló mértékben felfedezni.
Valószínüleg jobb eredményt lehetne elérni (ez elôbb említett úton), ha lényegesen több alternatív módszertani elem kerülne bevezetésre - az ide járok többsége ugyanis (feltételezésem szerint) nem szándékozik szakmai versenyre menni vagy valamelyik elit felsôoktatási intéményben folytatni tanulmányait. Akkor pedig jobban szüksége lehet olyan tudásra, mely (késôbb) a másokkal való együtmûködést, kommunikatív képességeket, toleranciát igényel.


Budapest, 2003. április 10.
<a href="mailto:szamosp_a_elte.hû>Szamosközi Péter