Neveléselmélet (Pedagógia-2) beadandó házi-dolgozat
2000-2001. tanév, 2. félév
elõadó:
dr.
Kárpáti Andrea
egyetemi
docens
ELTE
TTK Oktatástechnika Csoport
Manapság már közhelyszerûen hangzik, hogy a "számítástechnikai játékok rontják meg az ifjúságot, minek tagjai ezekkel foglalkoznak, ahelyett, hogy valami értelmes dolgot tennének". Talán éppen emiatt sokan már helybõl ellenszenvesnek tartanak mindennemû sajtó- és szoftverterméket, amely az ifjabbak eziránti vágyait próbálja meg kielégíteni. Ez persze egyfelõl jogos - hiszen tényleg tehetnének mást is (vö: [4]) - másfelõl pedig nem - hiszen ettõl még nem fognak. Azonban, ha meg sem próbáljuk õket "ezen a szinten" kezelni, akkor késõbb sem lesz rá esélyünk.
Többé-kevésbé ezt tûzték ki célul azon informatikai újságírók, akik a GameStar (http://www.gamestar.hu/) vagy a PC-Guru írására adták a fejüket. Lássuk, mit alkottak!
Az újság a korábbi - szintén IDG (http://www.idg.com/) tulajdonú, 1995-ös alapítású - PC-X-bõl és az 1997-ben alapított, "magántulajdonú" Zed-bõl jött létre.
A szerkesztõségben kezdetben fele-fele arányban voltak az elõdök szerkesztõi, mára azonban szinte csak Zed korábbi munkatársai maradtak. Ennek érdekes ellentétben áll az, hogy az újság olvasói inkább a korábbi PC-X-esek lettek. Ennek talán az lehet az oka, hogy a kiadó igyekezett ezt az újságot inkább a saját-elõdéhez igazítani. (Így tehát az inkább a Zed-et kedvelõ "fanatikusok" jobban szerették volna, ha e lap az általuk jobban kedvelt irányvonalat vinné tovább, mivel kevéssé valósult meg, így inkább lemondtak e lapról.)
A lap indulása óta két CD-vel jelenik meg, melyek közül az egyiken egy teljes játék, a másikon pedig "sok kis hasznos segédprogram" és néhány kisebb, nem teljes játék (pl. demó). Ezek között vannak ugyan magyar fejlesztések (pl. a játékok közül a Theocracy, Imperium Galactica, Alcatraz) - amik terjesztését a kiadó is segíti (illetve támogatja az idegen nyelvû játékok fordítását) -, de ezek még mindig csak egy kisebb részét teszik ki a hazai játékprogram-piacnak, így a lapnak is.
Az informatikai lappiac e részén (PC, azon belül is elsõsorban játékok, kevés programozás, némi kulturális háttérrel) tehát jelenleg két havilap verseng: a PC Guru (Vogel Publishing Kiadó - http://www.vogel.com/) és a GameStar (IDG). Bár témaköreiben hasonlónak szokták még említeni a hasonlóan játékközpontú "576 Kb"-t is, az azonban egy szinte egész más típusú gépekkel foglalkozik - kezdetben fõleg Commodore-ral).
- Milyen az olvasótábor? (Mennyire van szó réteglapról?)
A lap elõfizetõi a teljes olvasótábornak nagyjából a 10-15%-át teszik ki.
Az olvasók körében végzett közvélemény-kutatás szerint a lapot 99%-ban férfiak, általában önálló keresettel nem rendelkezõk olvassák. Kor szerinti megoszlásnál pedig leginkább a 15-25 éves tanulók,. azon belül is legjellemzõbben a középiskolások vannak túlsúlyban. Az olvasottság megoszlás terület szerint: 30% Budapest, 70% vidék (nem Bp.).
A kérdõívek szerint az olvasókat elsõsorban a forma, külalak, kivitelezés érdekli és csak utána a tartalom. (Ezt röviden úgy foglalta össze az újság zenei rovatának vezetõje, hogy "a mai fiatalokat inkább a szép nõk érdeklik, és nem az okosak".) A játékok terén a következõ volt a népszerûségi lista, kerekített értékekkel (példákkal): valós idejû stratégia (Dune) 27%, FPS (Doom, Quake): 24%, kalandjátékok: 8%, szimulációk (StarTrek), sport stb: 1% alatt.
- Az olvasók technikailag mennyire felszereltek? Nem vár-e el tõlük túl sokat a lap?
Az olvasók többsége egy átlagos vagy kicsivel az alatti hardvert (legalább Pentium processzor, pár-tíz Mb-s memória (RAM), 1-2Gb-háttértár (HDD), optikai olvasó (CD), hálózat nélkül) és operációs rendszernek w9x-et írt a kérdõív megfelelõ részére.
- Mennyire hiteles, megbízható, korszerû, a fiatalok számára érdekes (releváns), életszerû tudásanyagot tud közvetíteni egy ilyen újság, kihasználja-e a lehetõségeit?
Néhány szóban tehát a rovatokról (a felosztás önkényes, de talán így érthetõbb...):
Filmek, videók, DVD (4-5 oldal): az adott hónap aktuális filmjei (itt ugyanis még követhetõ mennyiségben mutatnak csak be újakat, ellentétben például a zenével, ahol nem tudnának - és nem is akarnak - helyet adni az összes, többtíz, néha többszáz újdonságnak).
Nyelvezete, stílusa átlagos. Kirívó elemet nem tartalmaz, csak a tárgyról ír és arról sem feltétlen eleget.
Kulturális rovat (2-3 oldal): általában a játékokkal kapcsolatos irodalmi mûvekre utalnak. Például nemrégiben - amikor nagy divatja volt vikinges játékoknak, akkor - ajánlottak egy, a vikingekrõl szóló történelmi könyvet. A leginkább elõforduló témák tehát a kalandregények, történelmi szakirodalom (azt persze figyelembe véve, hogy a lap olvasói elsõsorban nem a Larousse-bõl vagy a Pallas-bõl szerzik ismeretanyagukat), illetve a tudományos-fantasztikus (sci-fi), valamint az úgynevezett fantasy regények.
A benne található írások közvetlen stílusúak, olvasmányosak.
Zene (1-2 oldal): elsõsorban rock ( talán, mert ez a rovatvezetõ legkedveltebb stílusa: :-) ), de megtalálhatóak még az elektronikus és popzene jó néhány képviselõje is. Ezeken belül pedig igyekeznek olyan dalokat, szerzõket ajánlani, akikre alapesetben az olvasók nem figyelnének fel. (Tavaly például az egyik együttesnek akkor ugrott meg a hazai forgalma, amikor az egyik albumukat a GameStar az év lemezének választotta.) Mindegyik együttest, albumot igyekszik teljesen leírni - már amennyire kb. 20 sorban lehet -, kisebb szubjektív elemekkel.
(Pl: "a ... is siker-várományos, ráadásul sokkal kiforrottabb elõdjénél" [1/166/1], "Színes, élvezetes anyag, szépen hangszerelve, kitûnõ vokálokkal" [1/116/3],
"a produkció pozitív fogadtatása nem véletlen" [1/116/3], "a többi nóta sem rossz, bár a bandára ráférne egy karizmatikusabb énekes és egy kicsit dõgõsebb megszólalás" [1/117/1] "nem világmegváltó termék, de kellemes hallgatnivaló" [1, 116.o, 3.hasáb],
"Tetszett az akusztikus hangzás és az érdes gitár. Idõutazás az '70-es évekbe, mai színvonalon." [1/117/2]. Illetve a napfogyatkozás kapcsán készült egyik összeállításról:
"(...) hihetõen szimbolikus, de aztán sajnos túl homogén lesz az album. Hova tûnt a zene? Megette a ritmus és a torzított szintetizátorhangok, ahogy a Hold a Napot? De, hát ott elmúlt a sötétség... Ezt az albumot hallgatva én is ebben a reményben búcsúzom (és visszateszem ...-t a lemezjátszómba)." [1/117/3].)
Programozás (1-2 oldal): nem igazán van rá igény, ezért kap csak ekkora helyet. (Az 1990-es évek elejéig még keresett téma volt. Az akkor ugyanis még csak százezres létszám körüli felhasználók egyben programozók is voltak. Ha valami gondjuk volt, írtak rá egy programot, vagy valamelyik ismerõsükkel irattak. Manapság pedig inkább megveszik a problémát leginkább megoldó gyári terméket.) Amikor elõfordul, akkor is inkább csak kísérlet az olvasók mûveltetésére - pl. honlapszerkesztés.
Hírek, beszámolók: (4+22 oldal): egy ilyet az ember minden újságnál elvár. Igyekeztek itt ebbe is mindent beleadni. A hírrovat (játékszakmai szempontból) érdekes, átlagosan használható.
Játékleírások (a többi kb. 90 oldal néhány oldalnyi reklámmal): színvonalasak és többé-kevésbé objektívek is (aránylag sok szempontot figyelembe vesznek egy-egy termék kiértékelésekor - pl. kivitelezés, technika, hangulat, rendszerigény. (Pozitív, hogy nem feltételezik a legfejlettebb gépparkot az olvasóktól.)
- Milyen a verbális kommunikáció minõsége? Milyen a lap nyelvezete, közlési stílusa?
A cikkek szókincse bõnek mondható, nem használ bonyolult kifejezéseket (sõt, néha elõfordulnak a közhelyszerûség határát súroló kifejezések is, de úgy gondolom, ezek még a tûréshatáron belül maradnak. Röviden: alapvetõen igyekszik az átlag középiskolás diáknyelvhez (annak nem az alsóbb rétegeihez) igazodni - pl. "(...) na, ebbõl a szituból hogyan menekülnél?" [2/66/1] vagy "nagyon murisak az akadályként kalimpáló százlábúak, azonban igen agresszívak..." [2/67/3]. Azonban néha ezt a magasabb szintet is elérhetõ anyagok esetében a színvonal leszorításával próbálják meg elérni. (Pl: [1/110], ahol szerintem az ember talán egy kicsit irodalmibb vagy elvontabb írást várt volna. A [2]-ben például már nincs is ilyen jellegû írás - legfeljebb a hardver-tesztet lehet szakmaibbnak, a játékoktól elvonatkoztatottabbnak venni.)
- Melyek az állandó rovatok, amelyek önálló üzenet-értékkel bírnak, illetve önálló ismeretkört közvetítenek? Mennyire töltik be szerepüket?
Közvetlen értékközvetítõ szerepe legfeljebb a már felszínesen említett Gondolatébresztõnek volt. (Ennek tényleg azt tûzték ki céljául, hogy ténylegesen elgondolkodjanak az olvasók.) Sajnos a mostani számra már "nem maradt". Ennél azonban fontosabbnak tartom a közvetett értékközvetítõ jellegét a lapnak. Azaz: nem mindegy, hogy milyen hírek kerülnek be a nem PC-játékok világából, milyen játékokat tesztelnek, milyen programok kerülnek fel a CD-re stb. ...és ebben szerintem elég jó úton jár. Kicsit konkrétabban: például annak ellenére(?), hogy az általuk bemutatott játékok döntõ többségét alapvetõen w9x-re írták, a hírek között (az induló lapszámban) megjelent az is, hogy "Bill Gates elsöprõ fölénnyel nyerte el a PC-s világ legellenszenvesebb figurájának címét" [1/8/2]. Továbbá több oldalt is szántak egy alternatív operációs rendszer (a BeOS - www.be.com) bemutatásának vagy például az egyik játékoknak az ingyenes Linux operációs rendszeren futtatott változata került be illusztrációként a lapba. Hátrány viszont, hogy mostanra ezek e rovatok visszaszorultak (meg is szûntek?), helyükre pedig a korábbi lapokban "átlagosnak" mondható stílusú játékok kerültek be - bár némi derûlátásra ad okot a "Barát vagy ellenség" címû cikk [2/84..85], melynek közvetlen folytatása ugyan nem lesz, de valami hasonlót azért ígérnek a szerzõk [2/84/1].
Alapjaiban tehát inkább kiegyensúlyozottnak mondható, néhány dologtól eltekintve. (Nekem például - egy ekkora és ilyen profilú laptól - hiányzottak az adott program esetleg más platformon való futtatásának lehetõségei - pl. ugyanaz a játék fut-e a w9x helyett a Linux alatt, (win-)emulátorban? - vagy esetleg kicsit más platformon (pl. Linux, OS/2, vagy Mac alatt) futó játékok leírásai.)
- Milyen a vizuális kommunikáció minõsége? Milyen a mûsor megjelenése, képi stílusa?
A képi megjelenítés (legtöbbször a program egyik fázisában a monitor képe) általában grafikailag igényes, magas felbontásra való tervezettségrõl árulkodik. Nagy hátránya azonban, hogy igazodik az amerikai médiapolitikához. (Eszerint az agressziónak gazdasági elõnye van: az emberek félni kezdenek, és nem akarnak változtatni a helyzeten, ezáltal szûkülnek a lehetõségeik - és nem keresnek újabbakat -, azaz rögzül a mostani állapot, ami nagy "gyáraknak" kedvez, és még több profitot termel. [8/79..97]) Talán jobb lenne néhány békésebb játékot (is) nagyobb terjedelemben bemutatni. (Pl: a Lemmings vagy a SimCity folytatásai [2/46], vagy például a Sheep - ahol bárányokat kell terelni)
- Melyek azok a vizuális kifejezõeszközök, amelyekkel a kívánt hatást elérik az újság készítõi? (Pl. színvilág, betûtípus, illusztrációk témái és minõsége, képi trükkök, beállítások?)
A lap összképe, tördelése - szerintem - igényes: nincsenek olvashatatlan betûtípusok, -méretek, használhatóak a fejlécek is (más témakör, más szín, így akár - kicsit sarkítva - elég csak a jobb-felsõ sarkokat megnézni ahhoz, hogy megtaláljuk a kívánt témakört), és bár a reklámok nekem zsúfoltnak tûnnek, az úgysem feltétlen a szerkesztõség hatásköre.
Jellemzõ képek felidézésével (visszaadásra kerülõ fénymásolt vagy eredeti újságoldallal) érzékeltesse a nyelvi színvonalat, stílust!
Pl: a "Látok, lövök, pusztítok" alfejezet szövege [2/51/2]
- Milyen összhangban van a három kommunikációs forma?
Tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy amit megnyer a kivitelezésen (külalak, tördelés, betûk), azt elveszti az illusztrációkon. A fejlécek, oldal-kinézetek ugyanis rendkívül jól el vannak készítve, a szövegek olvasmányosak ( bár néha olyan érzésem támad: sorra fizetik az újságíróikat :-( ). Sajnos azonban a képek - inkább tartalmilag (mit ábrázol), mint formailag (milyen felbontásban, színmélységben) - sokszor nagyon nyomasztóak.
Átlagban tehát - viszonylag kis szórással - jónak mondható az összhang (a szokásos ötfokú skálán).
Összefoglalva tehát elmondható, hogy egyrészt a szerkesztõség igyekszik mindent megtenni a fentebb (a bevezetõben, laptörténetben) említett célok érdekében - javítják a külsõt -, másrészt azonban õk is próbálnak igazodni a piac elvárásaihoz - azaz például kevésbé mernek elrugaszkodni a játékok - és azok alaphátterének világától.
Informatika-tanár szakos hallgatóként így a lapot megismerésre mindenképp ajánlom - legalább lássa a (leendõ) tanár, hogy diákjai honnan szerzik ismereteik egy részét. Hiszen negatívumai ellenére (még?) akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy "a jó oldalon áll", - bár informatikai szaklapnak nem lenne megfelelõ, azonban ha azt vesszük, hogy a fõ profilja a játékleírás (és az sem elhanyagolható, hogy elsõsorban ezért veszik) és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ismeretek (hardver, szoftver), akkor viszont egy aránylag kiegyensúlyozott, színvonalas kivitelû és tartalmas lapot kaphat kezébe az olvasó.
[1]: GameStar, IDG - 1999. október (1. évfolyam, elsõ szám)
[2]: GameStar, IDG - 2001. május (3. évfolyam, 5. szám?)
[3]: George Gerbner: A média rejtett üzenete (Budapest, 2000., MTA - ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport - Osiris Kiadó)
[4]: Internet (http://www.shibumi.org/eoti.html)
Budapest, 2001. május 7.
ELTE TTK
informatika szak, 2. évfolyam