Neveléselmélet (pedagógia2) gyakorlat: beadandó

Az iskolai házirendek

Neveléselmélet (Pedagógia-2) szemináriumi házidolgozat

az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

Gyakorlatvezetï:

Rapos Nóra

(egyetemi tanársegéd)

ELTE BTK, Neveléstudományi Tanszék

Bevezetï

Egy oktatási intézmény (a továbbiakban csak középfokúakról lesz szó) házirendje alatt a továbbiakban azt a gy¹jtemény fogjuk érteni, amely összefoglalja, mely viselkedésformák az adott intézmény keretei között (közigazgatási határain belül vagy területén kív¹l, de saját, zártkör¹ rendezvényén stb. belül) - egy korábbi kultuszminiszter szavaival élve - tiltottak, t¹rtek vagy támogatottak. Ez utóbbi kategória elemeit általában nem szokták felsorolni, ugyanis - hasonlóan a törvényekhez - mindent szabad, amit nem tiltanak, és mindentt tilos, amit nem engednek meg.

E gy¹jtemény tehát arra szolgálna, hogy egyrészt formai keretekbe helyezze azt, ami az adott intézményben úgyis szinte mindenki számára elfogadott (elvileg szabad iskolaválasztás van, tehát sehova sem kötelezï menni - viszont tankötelesség is, azaz valahol viszont kötelezï), másrészt pedig megóvja a tagjait különbözï - néhol jogilag is nehezen kezelhetï helyzetektïl.

A házirend tehát - amit ez a különbözï példákból ki is fog derülni - egyrészt etikett jelleg¹ (adott pontjainak megszegéséért legrosszabb esetben is csak enyhe büntetést von maga után), másrészt pedig törvény jelleg¹ (némely cselekedet elkövetéséért eltanácsolás, kizárás, legvégsï esetben pedig az ország összes hasonló oktatási intézményébïl való eltiltás jár).

Problémák, kérdések

Ha tehát ilyen általános szabályrendszerrïl van szó (a legtöbb esetben ezt erïssen áthatja az adott iskola pedagógiai programja, szellemisége - azaz például egyik liberálisabb gimnáziumnak a házirendje nyilván több dolgot enged meg, mint egy konzervatívabbé) felmerül az emberben néhány kérdés:

Kik hozzák létre? (tantestület? / iskolaszék? / fenntartó? egyéb?)

Kikre vonatkozik? (csak a diákság? / mindenki?)

Mennyire konkrét? (inkább elveket tartalmaz? Kitér konkrét esetkre? Használ-e példákat?)

Milyen szerkezet¹? (mik a fïbb pontok, melyeknek a többit alárendelik?)

Milyen érvényesség¹/hatályú? (évente újítják? / csak a megszavazói újraválasztásakor?)

Ismerik-e egyáltalán, akikre vonatkozik? (kiosztják? / kiteszik a faliújságra/netre? / könyvtári anyag?)

...illetve van-e valami köze az iskola társadalmi, szociokulturális elhelyezkedése ezen szabályokra?

A továbbiakban elsïsorban e kérdéseket próbálom megválaszolni néhány - nem reprezentatív - példa segítségével.

Milyen megoldásokat kínálnak a példák?

A törvény (a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. - Ktv.) a házirend megalkotásáról a következïket mondja: "40. § (7) A házirendet az óvoda, iskola, kollégium vezetõje készíti el, és a nevelõtestület fogadja el. Elfogadásakor, illetve módosításakor az iskolaszék, kollégiumi szék, óvodaszék, továbbá az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat egyetértési jogot gyakorol."

A házirend megalkotása a törvény szerint a tantestület feladatköre Ez utóbbi tagjai azonban némely iskolában - a rájuk nehezedï felelïség súlya vagy a demokrácia iránti vágy okán - ezt egy szinttel feljebb utalják: iskolaszék körébe (ennek tagjai, általánan egyenlï arányban: a tantestület, a szülïi munkaközösség és a diákönkormányzat - néhol a fenntartóval kiegészülve). Az iskolákat tehát már ez alapján legalább két csoportba lehet osztani: demokratikus vagy autokratikus e szabályalkotási folyamata. A "legalább" kitétel azon estekre vonatkozik, mikor például a tantestületnek javaslattételi a diákönkormányzatnak pedig egyetértési joga van.

Nézzük meg, hogyan is fogalmazzák meg a megalkotás folyamtát ezen iratokban - már ahol megörökítették:

"A házirend összeállításában a nevelõtestület és a diákönkormányzat vett részt, a javaslattételt közös megbeszélések és egyeztetések követték, a végsõ változatot a nevelõtestület fogadta el, a diákönkormányzat egyetértési jogát érvényesítette." (Farkasréti Általános Iskola [1])

"Készült az iskola tanulói számára a Diákönkormányzattal és az Iskolaszékkel egyetértésben, a nevelõtestület által elfogadva." (dr. Mezï Ferenc Gimnázium [6])

"Ez a házirend a diákönkormányzat, az iskolaszék és az iskolai szülõi szervezet egyetértésével visszavonásig érvényes." (III. Béla Gimnázium, Baja [8])

"A házirendet a nevelïtestület elfogadta a diákönkormányzat képviselïinek egyetértésével. A házirend megváltoztatásig érvényes, de tartalmilag félévenként újra tárgyalható." (Városmajori Gimnázium [9])

A fenti példákból is van, ahol kiolvasható: a házirend a diákoknak szól. Konzervatívabb iskolákban ez egyfelïl egyértelm¹, másfelïl pedig nem okoz gondot, mert egy alapvetïen puritán tanárnak nyilván nem jut eszébe agyondíszítve belépni az intézmény falai közé stb.

Liberálisabb iskolákban szintén nem szokott ez probléma forrása lenni, ott ugyanis mindenkinek "lehetïsége van rá", legfeljeb nem teszi. A legtöbb gond az átmeneteknél szokott lenni, ahol ugyan a diákot még igyekeznek a "régi szellemben" nevelni, azonban már ïk is tudják, hogy ez nem fog menni, így igyekznek legalább maguk számára kijátszani bizonyos szabályokat. Ez még rendbe is lehetne, csak, hát ezt a diákok is észreveszik...

Az ilyen okokra visszavezethetï problémákat igyekznek a házirend megalkotói úgy orvosolni, hogy belecsempészik, "e szabályzat mindenkire vonatkozik, aki az intézménnyel tanulói vagy munkajogi viszonyban áll, illetve az intézmény területé tartózkodik" - ebbïl olyan nagy baj csak nem lesz.

Ha tehát mindenkire vonatkozik, akkor mennyire lehet konkrét? Nyilván nem kerülhet egy "össznépi" szabályzatba, hogy "ha egy diák...", mert mi van, "ha egy tanár..." és folytathatnánk. Ekkor célszer¹bb inkább irányelveket megfogalmazni, az [6] és a [7] esetében például - bár nem írják konkrétan le, de - a diákok jogai burkoltan a tanár kötelességeit is tartamazza (ld. tájékozódási jog, hivatalos ügyintézés, választható tárgyak).

A legtöbb esetben azért a jól bevállt(nak t¹nï) hagyományt ïrzik az iskolák: a házirendet a diákoknak találták ki - a tanárok (legfeljebb némi diákönkormányzati segítséggel).

Ennek egy remek példája az egyébként aránylag liberálisnak tartott Városmajori Gimnázium házirendje, mely e szavakkal kezdïdik: "A nevelïtestület a Városmajori Gimnázium tanulóitól példás magatartást és szorgalmas munká igényel. Elvárja, hogy a diákok..."

Pedagógiai szempontból érdekes a Budapest, 12. kerületi Kós Károly Ének-zene Tagozatos Általános Iskola hasonló szabályzata, melynek fejlécen kívüli elsï sora: "Az iskola tanulói házirendje."

A tartalmáról a már említett közoktatási törvény eképpen rendelkezik: "40. § (7) Az iskola és a kollégium házirendje állapítja meg a jogszabályban meghatározott tanulói jogok és kötelességek gyakorlásával, az iskolai, kollégiumi tanulói munkarenddel, a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások rendjével, az iskola és a kollégium helyiségei és az iskolához, kollégiumhoz tartozó területek használatával kapcsolatos szabályokat".

Az elïbb említett, hagyományh¹bb elvbïl részben következik, hogy e szabályzatnak tartalmaznia kell az alábbi pontot: "a diákok jogai és kötelességei". Igaz, a büntetïtörvénykönyv is valami hasonló (az állampolgárok jogai és kötelességei), viszont némileg más is a funkciója - bár sok hasonlóság található köztük. Az tehát már nagyjából világos mi az, aminek mindennképp benne kell lennie. Kérdés azonban, hogy milyen keretben!

... az általános iskoláknál...

E téren a legdurvább a Budapest, 11. kerület, Farkasréti Általános Iskolaé: két pontból áll: Kötelességeink és Jogaink. [1] A leginkább elaprózottnak t¹nï pedig a Kós Károly Ének-zene Tagozatos Általános Iskola és Gimnáziumé t¹nt [2], melynek házirendje kilenc külön paragrafusból áll:

A házirend célja és a tanulók viselkedése, A tanulói jogok és kötelességek, A tanítás rendje, A tanórákon kívüli tevékenységek rendje (ebéd, illetve diákkörök, szakkörök), A tanulói távomaradás és annak igazolása, A iskolai helységek használata, Az iskola tisztségviselïi, Balesetvédelmi és t¹zrendészeti szabályok, Egyéb rendelkezések.

Feltehetï tehát, hogy nagyjából e két szélsïsïg között helyzkedhet el a teljes mezïny döntï hányada. Felmerülhet azonban, hogy miért így fogalmazták meg egykor? Erre aránylag egyszer¹nek t¹nik a válasz: attól függ, mi volt evvel céljuk - és ez feltehetïen igaz is. Vegyük például az elïbb már említett Farkasréti iskolát: elég valószín¹nek t¹nik, hogy itt még a cél az alapvetï szabályoknak a gyerekekbe való mielïbbi rögzítése. Ésszer¹nek t¹nt a lehetï legkevesebb, de legérthetïbb pontokba szedni a mondanivalót. Talán ugyanezt próbálta elérni a már említett Kós Károly iskola is, csak fordítva: a gyerkek nyilván nem tudják a szabályokat - a szülïknek meg ne ezt kelljen fejtniük keresztrejtvény helyett -, ezért pontról pontra vették, ami lényeges lehet, minimális mélységgel. (Egy pont volt, amelyik "i"-ig ment, az is a tanulók kötelességei...).

Mondhatnánk: jó, de ezek mind alapfokú oktatási intézmények! Mi van a középfokúakkal?

... és a középiskoláknál?

Ott ennél kicsivel árnyaltabb a helyzet: azi idáig eljutott diákok már elsajátítottak néhány alapvetï társadalmi szokást, illetve ezekhez kapcsolódó tudást. Így tehát más okot kell keresnünk a házirendjeik közti különbségekre.

Az egyik legnyilvánvalóbb ok pont a korábban már említettek, csak más szinten: amilyenné akarják nevelni, illetve amilyen hozzáállást fognak tïle várhatóan elvárni a az elsï munkahelyein (például egy szakiskola esetében ez nem egy elhanyagolható szempont). Feltehetïen ez késztette mind a Beregszászi Pál Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképzï Intézet [4], a Kossuth Zsuzsanna Mûszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium [5], mind pedig a Dr. Mezï Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola [6] vezérkarát ilyen jelleg¹ házirend megalkotására. A házirendek pontjai ugyanis egyik helyen sem haladják meg a négyet - igaz, így is m¹szaki pontossággal meghatározván a diákság számára azt a teret, melyben mozoghat.

Kérdés persze, hogy miért szinte ezeknek ellenkezïi a gimnáziumok házirendjei! A váci Madách Imre Gimnázium szabályzatának egyik pontja például még további tíz alpontra bomlik, amelyek alatt még további pontok vannak...

Ennek egyik oka lehet - csak sejtés, bizonyítani nem fogom -, hogy a diákság nagyobbik része tovább szeretne tanulni, tehát nem árt ha kicsit edzïdik. (Egy m¹szaki munkás nyilván jobb, ha röviden és precízen ki tudja magát fejezni, viszont - várható munkakörülmnyeibïl adódóan - kevésbé lesz szüksége bonyolult kifejezések megértésére, ellentétben például egy egyetemi hallgatóval.)

Ezt talán még fokozza a stílus, amely a - nem rosszindulatú - kezdeti "magunkak kell..."-bïl átalakult a fïleg a Városmajori Gimnáziuméban tapasztalható "azoknak kell, akik..."-ké. Azaz egy kicsit autokratikusabb, távolságtartásból átment az egyenrangú felek szerzïdéséhez hasonló "a felek jogaiig". Valószín¹leg persze ez az iskola nevelési stílusában is látszik. (Aránylag ritkák a reformpedagógiai szakközépiskolák.)

Nekem péládul nagyon tetszett a bajai III. Béla Gimnázium házirendjében az alábbi toldalékolt szavak:

Kötelességeink, Jogaink. Az persze világos, hogy itt nem az iskolaszék hatáskörérïl stb. lesz szó. Mégis egy ötletes megoldás arra, hogyan keltsük a diákságban annak legalább a látszatát, hogy nem csak ïket szabályozzuk. (Hasonló példa lehetne a korábban már említett cím a [2]-bïl.)

Evvel is talán összefüggnek az egyébként talán túl száraznak t¹nï mondatok megformálása. A

Beregszászi Pál és a Kossuth Zsuzsanna Szki., illetve a Madách Imre Gimnázium, esetében - néhol a magyartalanság határát súrolóan szinte kizárólag az alábbimondat szerkezetek fordulnak elï: <alany> <(névszói) állítmány> <egyéb> (például "A tanulóknak joga, hogy...", "A diákönkormányzatnak lehetïsége van..." stb.). Evvel ellentétben a Városmajori vagy a Mezï Ferenc Gimnázium esetében ezek kevésbé kötöttek.

Nézzük néhány konkrét példán keresztül:

elsï, az etilgyök-alapú folyadékok fogyasztásának szabályozása:

"Tanítási idõ alatt és tanulmányi kirándulásokon alkoholt fogyasztani tilos!"

(Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola,. 1/2)

"Az iskola területén és az iskolai rendezvényeken szeszes ital fogyasztása szigorúan tilos."

(Budez József Gimnázium: 3/5)

"Az iskola területén és iskolai rendezvényeken tilos az egészségre káros anyagok használata és terjesztése (cigaretta, alkohol, drog stb.)." (dr. Mezï Ferenc Gimnázium: 4)

"Szeszes ital fogyasztása vagy alkoholos állapotban való megjelenés, továbbá bármilyen, a józan és közösségi magatartást befolyásoló szer hatása alatt való megjelenés az iskolai rendezvényeken vagy az iskola dolgozói illetve tanulói vagy a szülïl által szervezett programokon szigorúan tilos." (Városmajori Gimnázium: 1/g1)

második, a tanulók jogai:

"Minden tanulónak joga, hogy..." [Beregszászi P., 1]

"A tanulók joga, hogy..." [Budenz József Gimnázium, 1]

"A tanulók jogai" [dr. Mezï Ferenc Gimnázium, 1]

"A tanulók jogai: A tanulók jogai a közoktatási törvény 2. fejezetében a 10. és a 11.§-ban meghatározottak szerint a következïk..." [Városmajori Gimnázium, 6]

Mindkét példában látható, hogy míg egy szakközépiskola vagy szakiskola inkább az egyszer¹ségre törekedett (gyakorlatilag a szabad-nemszabad problémára egyszer¹sítette e szabályzatát), addig a gimnáziumok már kevésbé törïdtek mondanivalójuk egyszer¹ megfogalmazására (ez a Városmajori esetében a legfelt¹nïbb).

Egy szempontot érdemes még megnézni (többet is lehetne, de feltehetïen meghaladnák e tanulmány kereteit), az elvi hozzáállást. Azaz melyik iskola mennyire mer általános útmutatást adni diákjainak.Ezt is nézzük meg néhány példán keresztül:

"A házirend nem szabályozhat minden kérdést. Tanárnak és diáknak egyaránt törekedni kell arra, hogy a felmerülõ problémák, vitás kérdések esetén a gondot közös egyetértéssel oldják meg.

(Beregszászi Pál Szakközépiskola, [4] 7/1.)

"Iskolánk feladatának tekinti a tanulók egészséges testi, szellemi, erkölcsi, érzelmi fejlõdésének biztosítását. Házirendünkkel ezt a célt kívánjuk szolgálni." (Budenz József Gimnázium, [3], Bevezetï)

"A Váci Madách Imre Gimnázium célja, hogy felkészítsen az érettségi vizsgára és a felsõfokú tanulmányokra, egészséges életmódra neveljen, s általános mûveltséget adva vegyen részt az értelmiség képzésében.

Iskolánkban minden diákot egyforma jogok illetnek meg, tekintet nélkül az akár nyíltan is vállalt vallási vagy politikai hovatartozásukra, de az iskola nem válhat vallási vagy politikai küzdelmek színterévé.

"A nevelïtestület a Városmajori Gimnázium tanulóitól példás magatartást és szorgalmas munkát igényel. Elvárja, hogy a diákok

a.) rendszeres és igényes tanulással teljesítsék tanulmányi feladataikat

b.) önm¹veléssel gazdagítsák ismereteiket

c.) emberi kapcsolataikra a tisztelet, a megértés, a segítïkészség és a felelïsségérzet legyen jellemzï

d.) törekedjenek gimnáziumunk jó hírnevének gyarapítására

e.) gondozzák és védjék közvetlen környezetüket

f.) azonosuljanak azzal a felfogással, hogy mindenfajta vallási, nemzeti, faji vagy politikai szempontú megkülönbüztetés méltatlan a humanizmus és a demokrácia szellemében élï emberhez."

(Városmajori Gimnázium - Bevezetï)

"A házirend eligazítást nyújt a közösségi viselkedés szabályaiban, melyek betartása zökkenõmentessé teszi a munkát, hatékonyabbá a tanulást. Követendõ értékrendet állít fel a gimnázium tanulói számára. Megismerteti a tanulókra, szüleikre vonatkozó jogokat és kötelességeket. "

(Madách Imre Gimnázium, Vác [7] - Bevezetï)

(Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola és dr. Mezï Ferenc Gimnázium: semmilyen efféle utalás)

Érdekes, hogy - persze ez nagyobb mennyiség esetén jobban látszódhatna -, hogy a továbbtanulásra jobban felkészítï iskolák (itt most elsïsorban a gimnáziumokra gondolok) jobban figyelnek erre a részre - is. Ez - mármint az elvi útmutatás - egyfelïl persze abból is eredhet, hogy kezdetben a gimnáziumok célja az általános m¹veltség átadása (talán manapság is valami hasonló azért megvan). Ezt pedig célszer¹nek látták megfogalmazni, konkrétabban miként értelmezvén.

A házirend és a diákság

A házirend létérïl - és tartalmáról - elvileg mindenkinek tudnia kellene:

"1.§ (1) A tanuló joga különösen, hogy hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról. (...)

14.§ (1) A szülï joga különösen, hogy megismerje a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programját, házirendjét, tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról (...)".

Ezt elïsegítendï a legtöbb helyen évente, de legkésïbb minden változtatás alkalmával kiosztanak a tanulók között egy-egy példányt. (Egyik fïvárosi egyházi gimnáziumban ezen felül minden félév elején a diákoknak alá kellett írni egy nyomtatványt, mely szerint ismerik a házirendet, így tudatában vannak az annak megszegést követï szankcióknak.)

Saját tapasztalataim szerint a diákság döntï többségének legfeljebb fogalma van a házirend tartalmáról, viszonya pedig nagyjából úgy fejezhetï ki, hogy amiatt büntehtik meg, ha nem megfelelïen viselkedett.

Észrevételek, tanulságok

Avval kezdeném, hogy egyértelm¹ következtetéseket ezek alapján nem lehet levonni.

Egyrészt azért, mert a minták nem megfelelïen tükrözték a hazai közoktatást, másrészt azért, mert az iskolák nevelési-oktatási programjának - illetve ennek a végrehajtásáról szóló rendelkezésekne - csak egy nagyon sz¹k szelete került megfigyelés alá. Ezek alapján néhány tanulásogot - vagy okot, ez nézïpont kérdése - persze lehet sejteni, azonban ezek tárgyilagos bizonyítása még hátra van.

E szabályokról összefoglalásképp tehát elmondható, hogy szinte mindenhol egy zsinórmértéket próbál megadni, melyhez a diákság igazíthatja a viselkedését, hozzáállását - legtöbb helyen hasonlóan az adott intézmény általános nevelési stílusához, hozzáállásához. Ez kicsit kifejteném.

Vegyük tehát a korábbi szempontokat - egy bizonyos sejtést alátamasztandó, mely kimondására csak késïbb kerül sor:

A házirendek megszavazása: szinte mindenhol a törvényi lehetïség szó-szerinti értelmezését tekintve hozták meg.

Stilisztikai rész: egyszer¹, legtöbbször tïmondatok fordultak elï a szaközépiskoláknál, szakiksoláknál, míg nem mindig könnyen érthetï, hosszú, bonyolultak a gimnáziumoknál.

Elvi tanácsok: nem mindenhol, de a gimnáziumoknál nagyobb eséllyel található meg..

Sejthetï tehát - e sorok írásakor éppen frissítés alatt volt a felvételi rangsor - azon taninézmények, figyelnek jobban oda a diákjaiknak adandó szabályok megalkotásakor, melyek egyébként is jobban foglalkoznak velük.

Ezen öngerjesztï folyamat (hasonlóan a szerkezetváltó és az "elit" iskolák közti összefüggésekrïl szóló KSH-jelentésekhez) - ahol jobban figyelnek a diákra, oda inkább azok viszik a gyermeküket, akik e gyerekkel eleve jobban törïdnek, így az iskolának lehetïsége nyílik felvételiztetni, ezáltal erïsítendï a szelekciós rendszert - a tanulmányi szinteknek megfeleï sz¹résen túl mégvalamit erïsít (amit szintén nem kellene): a település típusa szerinti szelekciót. Azaz például a fentiek alapján a fïváros-megyeszékhely-város és a falvak esetében (falusi iskolát alapesetben szinte nem is lehet találni a hálón).

E feltevést már jóval kevésbé támasztják alá a fentebb leírtak, azonban ha tudjuk, hogy e különbségek léteznek, akkor könnyebb az erre utaló jeleket felfedezni a megfelelï szabályzatokban:

fï az elïítéletmentes gondolkodás...

(Megjegyzés: Baja ebben az esetben megyeszékhelynek számít, bár a kinevezési eljárása még nem fejezïdött be - az internetezïk véleménye szerint egyértelm¹en politikai okból, de ez más téma.)

Befejezésül

Bár az iskolák döntï többségében e szabályrendszer megalkotása a nevelïtestületnek, betartása pedig a diákságnak okoz problémákat, mégis mindkét csport tagjai igyekeznek - a törvényhez igazodva - az ebbïl adódó kellemetlenségeket minimalizálni. Az eddigiekbïl egyvalami van, amelyet mindenképp érdemes megfigyelni, az, hogy bár abszolút nem ezért vagy ilyen szándékkal készítik, de mégis az adott iskola nevelési stílusának, hozzáállásának tükre - mint például az embereknél némely non-verbális kommunikációs elem -, melybïl nem következtethetünk még szinte semmire, de ha van sejtésünk, akkor viszont segít leellenïrizni. Például abból , hogy valami benne van még nem következik semmi, viszont ha megnézzük, hogy mely más esetekben van benn szintén, és melykben nincs, akkor már valami elképzelésünk már lehet.

Budapest, 2001. december 1.

Szamosközi Péter

ELTE TTK,

informatika szak, 3. évfolyam