(Egy felmérés és tapasztalatai)
(Fogalmak:
Feleltetés: A felelés elvi lényege, hogy a diák "felmondja a leckét" a tanárnak
A diák szóbelisége: Mennyire tudja magát ennek segítségével kifejezni)
Alaphelyzet: Kiscsoportos beszélgetések, elsõsorban a fenti témáról
22 tanár, többségük középiskolában (gimnáziumban, szakközépiskolában) tanít.
Eloszlások:
- Nemek szerint: 18 nõ (81,81%), 4 férfi (18,19%)
- Életkor szerint: 18 a harmincas éveiben járt (80%), 3 idõsebb (15%), 1 fiatalabb (5%)
- Tanított tárgyaik: 10-nél humán - magyar, történelem, nyelv, mûvészettörténet (45%)
12-nél reál - matek-fizika, biológia-kémia (55%)
A felmerülõ témák
1.) Technikai kérdések (Kitõl tanulták? A felelés folyamata? A "célszemély" kiválasztása? Stb.)
2.) Attit¹dök (a tanáré, a diáké, kettejük kapcsolata)
(Hatalom: mennyire kényszerít? Visszaélési lehetõségek?)
3.) Érvek (a felelés mellett - illetve elvileg ellene is)
4.) Értékelés (A konkrét teljesítményt vagy a diák személyiségét?)
5.) Lelkiállapotok (Melyikük hogyan viszonyul a feleléshez?)
A válaszok:
1.) A feleltetés technikája (az elvi alapok és a gyakorlat)
- "Senki sem az egyetemi képzés során sajátította el azt a gyakorlatot,
amit a munkája során alkalmazott" (25. oldal)
- Általában a hagyományokra támaszkodtak (pl. korábbi személyes élmény)
- Annak ellenére kitartottak mellette, hogy tudták: Nyugat-Európában és az angolszász gyakorlatban ez a tudásszint-ellenõrzõ módszer szinte ismeretlen
- A felelõ kiválasztása sokszor véletlenszám (pl. naptár) segítségével történik (ld. tanári objektívség...)
- Gyakori problémák: Ezalatt mit csináljon az osztály?
A tanár hogyan enyhítsen a (gyakran) egyirányú és mechanikus folyamaton?
2.) A tanárok elképzelése a felelésrõl
- "Szükséges rossz" (ambivalencia: akkor miért alkalmazzák?)
- "Így szokták, õk is kibírták..." (hagyomány)
- A tanár szeretné viszonthallani, amit elmondott (a tanári munka ellenõrzése)
- A diák érezzen b¹ntudatot, ha nem készült (b¹ntudatkeltés õ legközelebb megtanulja)
3.) Érvek
- A diák verbális-kommunikációs fejlõdésének elõsegítése
- Fegyelmezett, rendszerezett tanulásra szorítja a diákot
Felkészíti a késõbbi megpróbáltatásokra ("azért, hogy szokja a stresszhelyzetet...")
A jegyszerzés egyik módja - ezt is várják tanártól
4.) Értékelés
"Nagyon kategórikusan ketté kell választani, hogy aki beszél, és amit mond, két külön téma" (26/3)
Ideális esetben: "Azt értékelem, amit mond, és azt aki beszél elfogadom" (26. oldal 3. bekezdés)
5.) Lelkiállapotok, hozzáállások
Diák: - Mikor egy ünnepségen azt kiálltják: Szavalj!
- Ki kell állni sok (esetleg ismeretlen) ember elé, akik azt lesik mit mond - rosszul...
- Egy szál semmiben megjelenne a nyaka körül egy pici szalaggal
és a Kámaszutrából kellene felolvasni egy fejezetet
- Mikor a gyerek áll a tornaszõnyeg szélé és lesi,
hogy a tornatanár hány zsámolyt tesz le: vajon át tudja-e ugorni vagy sem?
Tanár: - Kétségbeesett próbálkozás, lökdösni a szerencsétlent, "de biztos, hogy sikerül"
- A bilin ülõ gyerek fölött áll a szülõ és kérdezi (a gyerektõl), mit csinált?
- Középkori király, akinek ugyan nagy a hatalma, de azért ott van az udvari bolondja is
Az alapvetõ (elsõsorban szóbeli) cselekedetek - ún. pedagógia lépések - fajtái:
Szerkezeti (structural): az interakció indítása, megállítása
Elõsegítõ (soliciting): választ vár, a "címzett" figyelmét próbálja egy megadott irányba forítani
Válaszadó: pl. a diák válasza a tanár kérdésére (az elõsegítõ lépés párja)
Visszajelzõ (reagáló): pl. a tanár értékeli a diák teljesítményét (az elõzõ három ad rá lehetõséget)
A fenti elemek ún. "tanítási ciklusokat" alkotnak, melyek mindig egy struktúrális vagy reagáló (kezdeményezõ) lépéssel kezdõdnek - a másik kettõ ún. reflektív jellegû (ezek nem kezdenek ciklust).
Ezen ciklusokban négy, különbözõ funkciójú jelentést találhatunk:
tartalmi, tartalmi-logikai (az óra tematikájára vonatkozóan)
oktatási, oktatási-logikai (a téma feldolgozásával kapcslatos folyamatokra vonatkozóan
Pl. meghatározás, értelmezés, ténymegállapítás, véleménykifejezés vagy igazolás)
Az oktatási-logikai jelentés kimondottan oktatás-módszertani (didaktikai célú), szóbeli eljárásokat fed.
(Pl. értékelés, utasítás, magyarázat)
(A viszonyok nézõpontjából)
Ezt a Bellack-féle kutatással illustrált megközelítést tekintjük a tartalmi interkació tudatos, célirányos és közvetlen oldalának. (A tartalmi rész)
A kommunikációs felek viszonyára vonatkozó elemeket nevezzük a formai (relációs) oldalnak.
Ezen elkülönítésnek a megfogalmazása a Palo Alto-i pszichológiai iskolához kötõdik.
(pl. Rensch és Bateson - 1951., illetve Watczlawick, Beavin és Jackson - 1967.)
A tartalmi elemekbõl (is) tudni kell következtetni a "háttérben futó" metakommunikatív jelzések minõségére, hangsúlyára is. -> Ez (akár tudattalanul is, de) hatással van az interakció folytatására.
(pl. Giffin és Palton - 1971., a 8. oldalon lévõ párbeszéd)
Forrás:
Síklaki István: A tanári dominancia buktatói c. tanulmánya alapján
(Az iskola szociálpszichológiai jelentésvilága, szerk: Mészáros Aranka, ELTE - Eötvös-kiadó, Budapest, 1995.)
2000. november 21.